Borussia Dortmund undsoweiter...

Történt egy 's más a héten. Leigazoltuk a kispadra Marc Zieglert, aki többek között a Stuttgart és a Hannover kapusa volt korábban, jelenleg pedig a Bielefeldben szerepelt kölcsönben. Ez idáig OK. De kiderült, hogy le akarjuk igazolni az udvariasan 32 évesként emlegetett, valójában két hónapon belül már 33 éves argentin csatárt, Diego Klimowiczot. A Wolfsburg játékosa kb. 2 millió euróba kerülne. 145 meccs és 56 gól az eddigi Bundesliga-mérlege, nem rossz arány kifejezetten, de annyira nem is klasszis, ennyi pénzt igazán el lehetne költeni például egy tehetséges irányítóra. Marcelinho, aki egy évvel fiatalabb, túl drága volt.

Érti ezt valaki? Én vagyok a hülye kötekedő?


Nemrég ért véget az izgalmas és meglepően magas színvonalú Bochum - Schalke (2:1) meccs. A természetes környzetükben élő Dortmundiakkal szemben egyébként én nem utálom a Schalkét, legalábbis régebben nem utáltam, amikor a Bayernnel kűzdöttek a bajnoki címért, nekik drukkoltam, sőt, akkor is örültem, amikor az Inter ellenében megnyerték az UEFA kupát. A mostani csapatuk viszont nem szimpatikus túlzottan, de ma megint nekik kellett drukkolni, a Bochum ugyanis - eddig - szintén riválisunk volt az Abstiegskampfban. Igazán mégsem tudtam szomorú lenni az eredmény miatt, aki ennyire harapós, mint a Bochum, az megérdemli hogy bentmaradjon. Apropó Bochum. Európa élbajnokságai közül melyikben képzelhető el, hogy ilyen fejjel legyen valaki gólkirály?































Megmondom én. Abban amelyikben nekik is sikerült:
 

Ha bentmaradunk, akkor annak a mai győzelem volt a kulcsa. Most bizonyosodott be, hogy az Aachen elleni siker nem csak véletlen volt, hanem Dollnak mégiscsak sikerült valamelyest rendbeszednie a csapatot. Egy életképes csapatot vertünk le, akik a legutóbbi fordulóban úgy tűnt, új edzővel újra képesek eredményeket elérni. De még nem maradtunk bent. Következik a Frankfurt, hazai pályán.

Nem olyan régen indult egy elég jó fociblog, a Nou San Trafford. A jóslást ezennel lenyúlom, a német focival úgysem foglalkoznak.

Tehát:

Mainz - Schalke

2:2 - Újabb pontokat veszteget a Schalke, hiába van nekik a legjobban összerakott csapatuk, hiába játszanak ők a legstabilabban, az utóbbi évek lúzersége megint kifog rajtuk. Mohammed Zidan lövi a mainziak mindkét gólját.

Cottbus - Wolfsburg

1:1 - A helyezések alapján ez is kiesési rangadó, bár én nem tartom valószínűnek, hogy a végén a Wolfsburgnak az utolsó háromban végezzen. Túlságosan is jó játékosokból áll a csapat, mégha lélektelen és rossz is a játékuk, profik. Marcelinho ezúttal is benne lesz a gólban, ami viszont a szívos  Cottbus ellen csak egy döntetlenre elég. Valamelyik román lövi a hazaiak gólját.

Nürnberg - Aachen

2:0 - Szarban van az Aachen, és most még nagyobb szarba fog kerülni. Saenko és Schroth a két gólszerző.

Bochum - Hertha

1:1 - Ez is kiesési rangadó, ami nem annyira meglepő, mivel a mezőny kétharmada a kiesés ellen kűzd. A Bochum sokkal jobb formában van, de az új edzővel mégis sikerül egy pontot elcsennie a nyilvánvalóan jobb játékosokból álló Berlinnek.

Bielefeld - Frankfurt

2:1 - Ennek a meccsnek az eredménye igazából megtippelhetetlen. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy a vesztes kiesik. Csak a hazai pálya előnye miatt tippelek a Bielefeldre.

Stuttgart - Hannover

4:1 - A Hannover kicsit elbízta magát, ezzel a vereséggel azonban ők is csatlakozni fognak a kiesésre jó eséllyel pályáza csapatok közé. Ha mégis sikerülne pontot szerezniük, akkor viszont végleg megkönnyebbülhetnek.

Bayern München - Leverkusen

3:2 - A Leverkusen nagyon nagy pofonokat kapott az elmúlt hetekben, az Osasuna ellen elszenvedett verést jó ideig emlegetik még, de most még nem sikerül jóvátenni. Hiába játszanak majd bátran, a Bayern az igazi, unalmas örök nyertesek nyugalmával a bajnoki cím közvetlen közelébe kerülhet. A Leverkusennek a vereség az uefa-kupás helyezésébe kerül.

Dortmund - Bremen

Nem tippelek, babona.

Egy honfitársunk jóvoltából felkerült a youtube-ra a meccs összefoglalója. Bejött amit írtam, kontratámadásból született két gól is, tehát ezúttal sem egy védekező kiscsapatot vertünk meg. Nem akarom az eufóriát elrontani, de nem biztos, hogy a Bielefeldet vagy a Bochumot meg bírtuk volna verni, még ha ennyire jó formában is játszunk. Az első gól ugyebár pontrugás után született, és a legszebb harmadik is csak félig akciógól, hiszen ez is egy pontrugással kezdődött, az egyébként csak lassan felzárkozó középpálya és védelem - Wörns sarkazása zseniális - is fent volt az ellenfél tizenhatásonál, de nincs szükség itt szőrszálhasogatásra mégsem, ez egy gyönyörű akció, na.

Igen, igen, igen!

De nem, nem, nem, még nem maradtunk bent. A Mission Impossible első részét forgattuk le sikeresen. A neheze még csak most jön. Még mindig nagyon rosszak a kilátások, még mindig bravúr lenne a bentmaradás.

Azért szép volt. Wörns lőtte az első gólt, használt a fikázás. (igaz, eddig sem az ellenfél kapuja előtt voltak gondok vele) Mindenesetre akkor mondanám, hogy Valdez egy utolsó szar nulla. Hátha használ neki is, és így a bajnokság vége felé közeledve megszerzi első gólját. Ma is ziccert rontott. Igaz, Frei is lőhetett volna négyet, de ő legalább a helyzeteinek a felét belőtte. Ma akár még jobban is lehetett volna javítani a gólarányon, ami egyébként még döntő lehet, hiszen hihetetlen módon a hetedik és a tizenhetedik között mindössze 5 pont a különbség, hat fordulóval a vége előtt. Egyszerűen elképesztő, ilyen azóta nem volt amióta a Bundesligával foglalkozom, és az nem tegnap kezdődöt

A Bielefeld elleni vereség után Doll edző az amatőrökhez száműzte két játékosát: Florian Kringét és Lars Rickent. Látszólag semmi különleges nincs az ügyben, a kiesés ellen kűzd a csapat, aki ilyenkor nem teszi a dolgát, azt meg kell büntetni. Ez az edző dolga.

Ha viszont láttuk a meccset is, és az előzményeket is ismerjük, rögtön megértjük, miért furcsa kicsit a dolog. Kringe és Ricken saját nevelésű játékosok. Kringét jobb időkben a csapat motorjaként emlegették, aki végtelenül szívós, sosem adja fel, és rendkívül hasznos. Azt, hogy a kapu előtt gyakran elveszíti hidegvérét, mindenki tudja, de ezzel együtt is le szerette volna őt igazolni a Bayern München az idény kezdete előtt.

Ricken pedig pályafutása legelején legendává vált, de  a mesébe illő karrier-kezdetet nem tudta folytatni, ugyanis állandó sérülésekkel bajlódott, és minden egyes sérülés után egy fokkal szürkébb, lassabb, és élettelenebb lett a játéka. Legutóbb az előző idény elején sérült meg, méghozzá nagyon súlyosan: a keresztszalag-szakadás gyógyulása legalább fél év, de átalában inkább több. Számos játékos karrierének végét jelentette már ez a sérülés, legutóbb Sebastian Deisler hagyta abba mindössze 27 évesen. Ricken nem az a depressziós alkat, ő visszatért. Két gólpasszt adott a Cottbus ellen, ez volt az idénybeli legjobb teljesítménye, egyébként nem tudott sokat hozzátenni a csapat reménytelen játékához.

A Bielefeld elleni meccs olyan volt, mint bármelyik másik meccs az idényben: a Dortmund szenvedett, küszködött, minden eredméyn nélkül, és bár ezúttal nagyon vigyáztak a kontrákra, egy távoli lövéssel mégis a Bielefeld javára dőlt el a meccs. Kringe előzőleg két ízben is megszerezhette volna a vezetést a Dortmund javára, első alkalommal, technikai hiányosságai miatt nem tudott élni a lehetőséggel, második alkalommal viszont megint az idegei mondták fel a szolgálatot, ziccerből lőtt mellé. Egyébként játéka a szokásos volt. Ricken csereként állt be, és természetesen nem tudott semmit elérni a kapott húsz percben.

Nos, ezek után mehettek ketten az egyébként szintén a kiesés ellen kűdző amatőrcsapathoz. Wörns, aki több, kifejezetten ostoba tizenegyest is okozott már idén, ezen a meccsen is nagyon gyengén játszott. Doll szerint vezéregyéniség. OK. A szurkolói reakciókat nem részletezem, mindenesetre másnap megjelent egy cikk a Kickerben, ami egészen röviden, pár mondatban leírta a nyilvánvaló tényt: a Dortmund nem tudja Kringét nélkülözni, mert nincs jobb helyette, ráadásul amúgy is az egyik legjobbja a csapatnak. Ma reggel Doll visszavette Kringét a felnőttcsapatba. Na, ezt hívják úgy hogy látszatintézkedés. Ezek után már tényleg nem érdekel mi lesz, ha Aachenben nyerünk, hát nem is tudom. Az nem csoda, hanem valami annál is furább dolog lenne.

Mindenesetre jövőre jó lenne, ha Doll helyett sikerülne Volker Finkét szerződtetni. Nem hallottam erről még pletykákat, de ha valakinek van rutinja kiesett csapatok elsőosztályba való visszajuttatásában, akkor az ő. A Freiburgot azt hiszem eddig már háromszor, de lehet hogy négyszer vezette fel a Bundesligába. Csapatának vezetői idén leírták már, a gyenge őszi idény után megegyeztek vele, hogy a nyártól más lesz az edző, aztán tavaszra beérett a munkája megint, mégiscsak: jó eséllyel a Freiburg lesz a harmadik feljutó. Ő a mi emberünk.

Egyébként meg nem tudom, mennyi értelme van erőltetni a hitet. Anno 1994-ben, kikapcsoltam a tévét dühömben, amikor a La Coruna elleni meccs hosszabbításában kiegyenlítettek a spanyolok, és a Dortmundnak pár perce maradt rá, hogy két gólt lőjön. És ugyebár hiba volt.




Azóta kerülöm az ilyen helyzeteket, mindig megnézek mindent. De lehet, hogy itt az idő, hogy feladjam. Sajnos az Aachen jobb csapat jelenleg, és aligha bízták el magukat, még nem maradtak bent ők sem, szóval hajtani fognak. Nem lesz ebből győzelem, csak max. egy döntetlen, ami most már tényleg haszontalan szinte. Kezdek megbékélni a másodosztály gondolatával, még akkor is, ha rémálmaim vannak hetek óta, halál komolyan. A presztízsveszteség persze fáj, de ezen kívül csak egy dolog nehezen elfogadható, hogy egyetlen épkézláb játékosunk, Alexander Frei, akinek a személyében végre sikerült egy igazi klasszis csatárt szerződtetni, biztosan le fog lépni. A többiekért nem kár.

A blogom babonás mellőzése nem javított a csapat teljesítményén. A papíron nyerhetőbb meccseinket elveszítettük. A számolgatás és a vészmadárkodás ideje lejárt. Most már csak a csodában való töretlen hit segíthet. Mibe helyezhetjük bizalmunkat?

Vesztes helyzetben vagyunk, ahonnan már csak nyerni lehet. A következő ellenfél az Aachen. A többi kiscsapattal ellentétben ők nem romboló-focit játszanak, technikásak, építenek, ami nekünk fekszik, és már nagyjából túlvannak a kiesés elleni harc nehezén. Elbízhatják magukat, a rossz formában levő Dortmund jön hozzájuk, akik idegenben időtlen idők óta nem szereztek pontot. Itt a nagy lehetőség a meglepetésre. Ha pedig ez sikerül, jöhet a Bréma elleni hazai meccs, ahol az Aachen elleni győzelemmel új önbizalomra lelt csapat megismétli őszi teljesítményét. A Bréma mindig jó egy váratlan vereségre. Amúgyis, túl rég kaptak már ki. Itt lesz a nagy alkalom. Ha ez megvan, akkor lendületből elhozzuk Berlinből a pontokat, úgyis, ők árnyékuk őszi önmaguknak, az uefa kupáról már leszakadtak, a kiesés elleni harchoz még túl jók, nincsenek motiválva. És már kint is van a fejünk a vízből, a  Wolfsburg nem bír lenyomni minket, kihúzzuk egy döntetlennel, a Frankfurtot megverjük hazai pályán, aztán Schalke is csak egy pontot hoz el tőlünk, az utolsó fordulóban meg már a bentmaradás nyugodt tudatában ikszelünk le a Leverkusennel.

Hit - ennyit tehetünk. Nem csak szlogen, nincs más választás.

A blogom nem hozott szerencsét a csapatnak, ezért felfüggesztem a frissítését. Innen már nagyon nehéz lesz felállni.

Ma muszáj nyerni.

Megint.

valahol sajnálom, hogy sikerült szépíteni az utolsó öt percben 4:0-ról 4:2-re, így megint el lehet bagatellizálni a helyzetet. pedig ha tetszik, ha nem, itt a bentmaradás a tét, és jó lenne, ha ezt mindenki tudomásul venné.

egyébként itt már fejeknek kell hullania. és nem röberének, bár jó esély van rá, hogy repülni fog az edző, hanem elsősorban a sportigazgató zorcénak. klasszis játékos volt meg minden, de az már az amoroso-affér idején kiderült, hogy nem bírja kezelni a kényes helyzeteket, márpedig a klasszis játékosok majdnem mindig kényes esetek. az pedig önmagáért beszél, hogy mind a 2005/2006-os, mind a 2006/2007-es idény legrosszabbul sikerült igazolása (nem a dortmund, hanem a bundesliga egészében) az ő nevéhez fűződik (buckley és valdez). buckley negyedmillió euró volt csak, és alapember a korábbi csapatában, szóval sok minden szólt mellette, és végülis azon kívül hogy nem csinált semmit, nagy károkat nem okozott. a több mint 4 millió euróért a bréma kispadjáról igazolt nelson valdez viszont mind fizikai, mind szellemi képességeinek szempontjából végleg leszerepelt, szinte egymagában veszítette el ezt a meccset (kihagyott helyzetek, tizenegyes okozása nulla-nullánál, kiállítás labdaelrúgásért).

a bvb.de szerint a "csapat végetvetett az álíltólagos kiesési harcokkal kapcsolatos vitáknak".

mondhatnám, hogy hahaha, de inkább fohászkodom, riadtan. a kiesés elleni harc első, győztes csatája volt ez. a következő két meccsből legalább négy pontot kell szerezni, és ez reális is, de utána még 10-et, ami pedig már nehezebb lesz. és ha mindez megvan akkor vetettünk véget a "kieséssel kapcsolatos vitáknak". jelenleg a legjobb kieső 21 pontos (ha holnap nyer a bochum, akkor 22, ha a cottbus is, akkor 23), nekünk pedig van 28. 5, azaz ÖT pont előny. semmi. miről beszélünk?

Ma muszáj nyerni.

Egyébként az imént olvastam, hogy Hajnal 400 000 euróért vihető, ha a Kaiserslautern nem jutna fel a Bundesligába. Márpedig erre nincs sok esély, az újabb döntetlen és a Duisburg sikerei után. A Hannover álíltólag már érdeklődik is az irányító középpályás iránt. Mi remélem majd augsztusban igazolunk valami tartalékot a Brémától, tízmillióért. Netán az Ajaxtól valakit, akivel nem hosszabítottak szerződést. Másodosztályú játékosoknak nálunk semmi helye. Gratulálok.

megkezdődött az ABSTIEGSKAMPF. és mielőtt túlzott pesszimizmussal vádolna meg valaki, vessen egy pillantást a sorsolásunkra. nagyon rosszul hangzik minden. a következő fordulóban mindenképp nyerni kell a mönchengladbach ellen, máskülönben nemhogy belekeveredünk a kiesőzónába, de esélyünk se nagyon lesz kikeveredni onnan. még a cottbus elleni hazai meccs is kötelező, de onnantól fogva csak olyan meccsek jönnek, ahol nem mernék pénzben fogadni a dortmund győzelmére. a kiesőjelöltek ellen idegenben játszunk (aachen, bochum) akárcsak a szívós, hazai pályán erős középcsapatok ellen (hannover, wolfsburg, bielefeld, hertha, leverkusen). hazai pályára marad a nürnberg, bréma, a schalke, tehát az ötödik, a második és az első helyezett, valamint a frankfurt, ami végülis verhető, csak baromira nem emlékszem valahogy, mikor nyertünk utoljára ellenük...

a meccshez csak annyit, hogy nem értme miért nem próbálkozik meg az edző hünemeierrel brzenska helyett. eddig két bundesliga-meccse volt, mindkétszer komolyabb hiba nélkül játszott. nem tudom, edzésen és az amatőröknél lehet, hogy nem olyan jó, mint ezeken a meccsein volt, dehát brzenska... szerencsétlen. sajnálom, komolyan. esetlen, ormótlan, látszik rajta, hogy nem tud megbírkozni a feladattal, egyedül az szól mellette, hogy szögleteknél veszélyes, de ugyanez hünemeierről is elmondható.

a schwatzgelb.de fanzine-ban már a kiesést latolgatják, én ezzel még megvárnám a hamburgi vereséget. ez nagyon nehéz lesz. ha ezt elveszítjük, tényleg krízishelyzet jön. az elmúlt 5 meccs mérlege 4 vereség, 1 győzelem. a szakadék szélén állunk. hatalmas felelőtlenség volt a játékoskeret megerősítése nélkül nekivágni a tavaszi idénynek. a vezetés is érzezte pedig, hogy a középpálya alkalmatlan arra, hogy egy élcsapatot működtessen, már hetekkel ezelőtt lehetett tudni, hogy kiszemelték a wisla krakkóból jakub blaszczykowski-t. jöhet, jöjjön. de ez még mindig kevés. ha jól tudom, egy jobboldali támadó középpályásról van szó, ami szintén nem fog ártani, de irányító kell.

amúgy lassan 15 éve szurkolok a dortmundnak, és még soha nem láttam 4-4-2 alakzatban jó játékot tőlük - leszámítva a bayern és a bréma elleni idei győzelmeket. valahogy a dortmund mindig akkor jó, amikor 5 középpályás és 3 védő van a csapatban. ezzel a rendszerrel érte el hitzfeld a nagy sikereket, az ő távozása után nevio scala-val sok jó meccse volt a dortmundnak, de nagyon ingadozó volt a teljesítmény, ezek után skibbe áttért a 4-4-2-re, és egészen kirugásááig ennél a rendszernél is maradtak. ez volt a dortmund általam megélt történetének mélypontja, és elég sokáig elhúzódott, majdnem kiesés is lett a vége. aztán sammer visszatért a régi rendszerhez és a dortmund újra sikeres lett. aztán elromlott valami, nem tudom mi, de szerintem nem a rendszerrel volt a gond, hanem inkább azzal, hogy amoroso helyére nem sikerült hasonló kaliberű klasszist szerezni, az anyagi helyzet is elromlott, stb. sammer elment, van marwijk jött, és mondani sem kell, 4-4-2. csak nehogy az legyen, mint skibbe távozása után. még egyszer nem biztos, hogy ekkora szerencsénk lesz.

számítottam erre, mondjuk egy 1:1-et valószínübbnek tartottam. hiába van új edző, csodát ő sem tud tenni, márpedig ezzel a középpályával arra volna szükség. oké, a bayern ellen érezhető volt egy törekvés a látványosabb, támadóbb játékra, dede és degen, a két szélsőhátvéd bátrabban ment fel a támadásokkal, de ez nem helyettesíti a kreatív támadó középpályát, csak kiegészíti azt.

amúgy, már csak azért sem ért ez meglepetésként, mert ebben a szezonban már a brémát és a stuttgartot is képesek voltunk legyőzni, úgy, hogy utána kiesőjelöltek ellen szenvedjünk. ez is a középpálya milyenségéből fakad, nem valamiféle átok, vagy pech. rombolni tudunk, a mainz és a bochum, vagy a mönchengladbach játékában viszont nincs sok rombolnivaló.

a kérdés most az, hogy kit szemel ki a vezetőség erre a posztra a következő idényre. ha a hamburg kiesik, jöhetne mondjuk van der vaart. úgy tudom, anno volt vele is kontakt, mielőtt még oda írt volna alá. schaludraff (aachen) mindenesetre a bayernhez megy. fúj. pedig ő jó lett volna. a bundesligából más nem nagyon jut eszembe. hah, huszti mondjuk három gólpasszt adott ma, de neki kicsit stabilizálni kéne ezt a teljesítményt, az előző fordulóban ugyanis például eladott pár labdát, mást nem nagyon csinált, le is cserélték.

ha vannak tippjeitek, írjátok meg. majd benyújtjuk a petíciót watzkééknak.

Hát, ez kurvajó volt. De úgy igazán. Majd máskor okoskodom, most nincs hozzáfűznivalóm.





















(kép a kicker.de-ről)

mit is mondhatnék, az eredmények magukért beszélnek. fenéket. azt, hogy milyen mérhetetlenül rossz teljesítményt mutatott a csapat, messze nem mutatja ez a két szoros eredmény. a schalke, ha nem ennyire óvatos és gyáva, szétverhette volna a dortmundot gond nélkül: bár egészen meglepően jól kezdett a dortmund, az első két gól után egyszerűen összeomlottak a játékosok.

a leverkusen ellen is jól kezdett a csapat, de itt is hamarosan katasztrofális hibák következtek, hátrányból pedig egyszerűen kilátástalan a dortmund játéka, hiszen felállt védelmek ellen képtelen a gólszerzésre.

ennek nagyon egyszerű oka van egyébként,  szervezett játékhoz kell egy középpálya, ami szervez, épít; kellenek kreatív, támadó szellemű középpályások, amiből dortmundban nulla darab van jelenleg.

ha kehl nem lenne sérült, akkoris a favágó / védekező középpályás poszton szerepeltetné az edző, noha már többször megmutatta, hogy ebbél sokkal több van benne. szomorú kimondani az igazságot, de az idejét vesztegeti dortmundban.

sahin szintén jobban tette volna, ha miután az ifiebé legjobb játékosának választották tavaly, lelép külföldre. németország nem ideális helyszíne az ifjú tehetségek kibontakozásának. mindenesetre amit produkál, az messze nem elég, még a bundesliga kettőben sem lenne az.

pienaarról jobb nem is beszélni, már azért megérdemelte volna a marwijk az azonnali kirugást, hogy ezt idehozta.

tinga: pienarral ellentétben ő beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hasznos és veszélyes játékos, de ő viszont távol áll az irányító szerepkörtől, inkább afféle kiegészítő-középpályás, aki ha kell, labdát szerez, ha kell, az akciót fejezi be.

ricken: a pályafutása végét járó örök tehetség idén is állandóan sérüléssel bajlódik, egy jó meccse volt, akkor adott két gólpasszt, de azok is pontrugások voltak.

kringe a legszimpatikusabb játékosok egyike dortmundban, ezen a két meccsen is ő volt az, aki vesztes állásban is ment, hajtott, noha ez az őszi idény az egyik legrosszabb volt a karrierje során. a dortmund reménytelen játékának szimbólumai az ő stadionból kilőtt távoli próbálkozásai. mégis, vele érdemes hosszú távon tervezni, ha nem is vezető szerepben, akár a védelemben, de egy kringe mindig jó ha van a csapatban. sokat fut, jó a párharcokban, hasznos, néha jó labdákat is ad, és jól is fejel.

kruska: na ő sem mutatott sokat. néhány meccse volt, amikor kehlt jó favágóként pótolni tudta, a bréma ellen még gólt is lőtt (tizenegyesből), de alapvetően nagyon kevés a bundesliga egyhez az ő telejsítménye is egyelőre.

tyrala: sok lehetőséget nem kapott, amikor viszont igen, például ma, akkor nem mutatott semmit.



a mérleg:
gólok:
tinga:2, kringe:1, kruska:1,
sahin, pienaar, tyrala, kehl, ricken:0

gólpasszok:
tinga:3, ricken:2, kringe:1, sahin:1, pienaar:1,
kruska, kehl, tyrala: 0

amikor a dortmund a '90-es évek közepén kétszer is bajnok lett, möller és zorc egyaránt 10 felett lőtték a gólokat idényeként, úgy, hogy rajtuk kívül is voltak még veszélyes játékosok középen (heinrich, a fiatal ricken, tretschok). most az egész középpálya mindenestől lőtt 4 gólt. van még kérdés?

kicsit elment a kedvem az írástól a ronaldinhoval kapcsolatos beégésem után, de mi hozná vissza az ember kedvét jobban, mint egy schalke - dortmund rangadó? ez a klasszikus újpest-fradi, real-barcelona stb. ruhr-vidéki változata, ha valaki nem tudná. a schalke a harmincas években németország legsikeresebb és legnépszerűbb csapata, a nagy ellentétek akkor kezdődtek, amikor a '40-es évek végén a dortmund átvette a vezető szerepet a "körzetben". a hetvenes-nyolcvanas években aztán egyszerre tüntek el a süllyesztőben, hogy a kilencvenes években egyszerre legyenek újra meghatározó tényezői a német focinak.

az utóbbi 4-5 évben a schalke sokkal kiegyensúlyozottabban szerepel megint, mint a dortmund, de ezzel semmi komolyra nem jutottak még. többször is nyertes helyzetből engedték át a bajnoki címet a münchennek, amelyik velük ellentétben soha nem ijed meg a sikerektől.

a tabella-helyzet, a játékosállomány és a dortmund formája alapján egyértleműen a hazai győzelem lenne a papírforma, de rangadók esetén nincs papírforma. élő közvetítés viszont szerencsére van, csak abban kell reménykedni, hogy nem mindenki kedvenc lédererje közvetít. (nem mintha a sportklub-stáb többi tagja lényegesen jobb lenne)

nem érdekel annyira a bajnokok ligája, de ha lesz kihagyhatatlan meccs idén, akkor az ez lesz. akár BL döntő is lehetne, ha másképp alakul a sorsolás, mint ahogy tavaly is lehetett volna, ha a  brémaiak nem csúsznak el egy a juventustól utolsó pillanatban kapott potyagólon. a bremen képvisel mindent, ami a német fociban jó, a külföldiek pedig, elsősorban az irányító diego, pótolják azt, ami hiányzik belőle. szívosság, lendületes, kreatív támadójáték, képzett játékosok minden poszton.

a barcelona neve pedig mindig is a futball legmagasabb kultúrfokát jelentette, a sokmindent rombadöntő van gaal-érát leszámítva, mikor is részemről kiszerettem belőlük. (bár úgyis csak futó kaland volt az igazi mellett, akkor, amikor még a dortmund nem volt olyan nemzetközi szintű csapat) nincs ez másképp most sem, noha a ronaldinho-lufi épp kipukkadóban van. sokan próbálták őt a korszak legnagyobb futballistájaként értelmezni, de nemhogy új pelé, vagy új maradona nem lesz belőle, még ronaldot sem éri be soha. egy jobb a jó brazilok közül, dehát olyanból rengeteg van.*

a lényeg: a nyertes továbbjut, a vesztes kiesik, döntetlennel a bréma megy tovább. ne hagyd ki.

*(utólagos javítás - nem kéne a spanyol fociról beszélni, ha már évek óta nem követem)

jelenleg a német profi labdarugásnak öt magyar szereplője van: dárdai, szabics, szélesi, huszti és hajnal. a forduló nyitómeccsét (mainz - stuttgart - 0:0) érdemben szabics nyitotta; ajtó-ablak helyzetben bikázott néhány méterről a kapu fölé. pár perccel később volt még egy kiváló passza, amiből szintén nem született gól, és ennyi. a kicker szerint 4.5,  ami magyarra fordítva 3/10-es teljesítmény.

dárdai meccsét (bremen - berlin - 3:1) is közvetítették: a vendégek edzője és a kicker szerint is ő volt az egyik leggyengébb: a berlini tréner félidőben lehozta, az újság 5-ös osztályzattal (2/10) büntette. szerintem nem volt ennyire rossz, bár néhány csúnyán eladott labda valóban eléggé lehúzta az amúgy inkább csak átlagos teljesítményt.

a másik két élvonalbeli magyar csapata egymás ellen játszott. (cottbus - hannover - 0:1) husztit különösebben nem emelték ki, de a győztes csapat tagjaként 3.5-öt (5/10) kapott. szélesi helyére visszakerült a védelembe a brazil da silva, aki a magyar játékos szerencséjére nem muzsikálhatott fényesen: 5 (2/10).

a nap magyar hőse, mint az utóbbi hetekben szinte mindig, hajnal tamás. (braunschweig - kaiserslautern - 0:1)  persze a zweite ligában könnyebb hősnek lenni, de azért irányítóként 7 gólpasszt adni és négy gólt lőni 15 meccsen, az már tényleg valami. az előző idényben kiesett, többszörös német bajnok kaiserslauternt gyakorlatilag ő viszi a hátán  - vissza a bundesligába. ezúttal egy gólpasszt jegyzett, ezzel és több veszélyes megmozdulásával 2-es (8/10) osztályzatot érdemelve. a kaiserslautern rosszabb gólkülönbségével negyedik a duisburg mögött, és az idény hátralevő részében nagy csatára van kilátás a két csapat között a harmadik feljutó helyért. (mind az éllovas rostock, mind a második karlsruhe megállíthatatlannak tűnik)

bár a nap híre az előző bejegyzésben szerepel, azért ne feledkezzünk meg a meccsről sem, pláne, hogy végre sikerült nyerni hazai pályán is. mivel nem adták egyik általam fogható csatornán sem, ezért a kicker netes közvetítését olvastam, és innen sejtem csak, hogy ismét borzalmas szenvedéseknek voltak kitéve szurkolótársaim. az idei szezonban védekező felfogású csapatok ellen csak egyszer sikerült nyerni, idegenben a cottbus ellen, márpedig a wolfsburgról mindent elmond, hogy a 15 meccsen lőtt 10(!) góljával 19 pontot szerzett. mivel a híradásokban a volkswagen gyár kasszájából összevásárolt csapat támadásairól egyáltalán nem esett szó, feltételezhető, hogy deklaráltan az egy pontra hajtottak. és jól megszívták az antifutballt, mert mikor már teljesítettnek tűnt a feladat, akkor kapták be a gólt. smolarek fejelte tinga beadása után, a 91. percben.

smolarek jó formában van, a lengyel válogatott színeiben pár héttel ezelőtt egymaga verte le az eb-selejtezőn portugáliát, és a rossz idénykezdés után ez már az ötödik bajnoki találata volt. ami pedig az idén érkezett tingát illeti, úgy tűnik, sikerül a beilleszkedése, amire égető szükség is van a középpályán uralkodó viszonyokat figyelembe véve. erről majd szintén később bővebben.

vége (lesz) a holland időszámításnak dortmundban. van marwijknek 2007 június harmincadikával annyi. amikor indult a blog, azaz harminc perccel ezelőtt, még nem lehetett biztosan tudni, de most már tény.

én azt mondom, helyes volt a döntés. az persze furcsának tűnhet, hogy nem azonnali hatállyal szakadt vége a kapcsolatnak, de én üdvözlöm az eljárást, ez is bizonyítja, hogy az új vezetés szereti a tiszta vizet a pohárban, nem hiteget, nem hazudozik. (elődeikről lesz még mit mesélni) így most nyugodtan és nyíltan lehet tárgyalni az utódjelöltekkel. a német újságok szerint az elsőszámú esélyes thomas von heesen, az arminia bielefeld edzője. (róla és a van marwijk-korszakról később majd bővebben) biztosra vehető az is, hogy napokon belől elő fog kerülni ottmar hitzfeld neve is, na vajon miért.

ami meg az idény hátralevő részét illeti, van marwijknak nincs oka arra, hogy kevésbé legyen motivált, elvégre új állást keres. kellhet ennél jobb motiváció? egyébként a chelsea-nél is bevált az előre beharangozott váltás pár éve, mourinho előtt.

régóta gondolkozom ezen a blogon. normális emberek nem néznek német focit, én viszont igen, és ráadásul dühöng bennem a közléskényszer. pár hónapja aztán elolvastam a focilázt nick hornbytól, és ez végképp a blogolás szélére sodort. mindenesetre ez a blog elsősorban nem rólam fog szólni. remélem.

most viszont tisztázzunk le néhány fontos tudnivalót velem kapcsolatban: eléggé homályosan emlékszem, mikor lettem dortmund-szurkoló, az biztos, hogy '92-93 környékén. (ekkor 9-10 éves voltam) azt végképp nem tudom, miért lettem az, teljesen irracionális volt a választásom. a tévét kapcsolgatva megláttam a csapatot, és minden passzolt. tudtam, és kész. mindenesetre mindkét fél számára jól jövedelmező kapcsolat lett belőle, úgy hornbysan szólva nyertem a csapatnak ezidő alatt 3 bajnokságot, egy bajnokok ligáját és egy világkupát, hogy csak legfontosabbakat említsem.  (előzőleg utoljára a hatvanas években szerzett a csapat német bajnoki címet) én pedig megúsztam, hogy a szar magyar foci miatt idegeskedjek, legalábbis klubszinten. persze emiatt lehetne magyarázkodni, meg lehet amellett is lehet érvelni, hogy egy külföldi csapatnak való szurkolás sosem lesz olyan igazi szurkolás, pláne, hogy meccsekre sem járok így, de a későbbiekben úgyis ki fog majd derülni, hogy mindez hülyeség.