A 32. fordulóban váratlanul gyorsan tisztult le az alsóházi kép. Az eddigi majd tucatnyi kiesés ellen kűzdő csapatból  immáron csak kettő harcol egymással: az Aachen és a Wolfsburg.

Előbb azonban a már kiesettekről: a Mönchengladbach katasztrofálisan impotens támadójátéka már az ősszel előrevetítette a kiesést, nem meglepetés, hogy előreláthatólag ők fognak a tabella legalján végezni; a Mainz története viszont már egy kevésbé békés elmúlás krónikája: ők a tavaszi idény elején sikerrel vettek új lendületet, köszönhetően elsősorban a Brémától kölcsönkapott Zidannak és Andreassennek. Egy darabig sorban nyerték meg a meccseket, de a friss erő idő előtt elfogyott, és végülis a régi közhely bizonyult igaznak: a feljutás utáni második év nehezebb, mint az első.

Az Aachen viszont pont erre a közhelyre cáfolhat rá jó eséllyel: hiába játszották újonc létükre gyakran a leglátványosabb* focit, túl sokszor és túl könnyen omlottak össze nehéz helyzetekben. Ha megvernék a Wolfsburgot, jó eséllyel bentmaradnának, ugyanis a Wolfsburg az utolsó fordulóban Brémába látogat, csak ez nem lesz olyan egyszerű. Én nekik drukkolok, úgyanúgy, ahogy tavaly a Kaiserslauternnek, akik pont ugyanilyen helyzetben mérkőztek meg a Wolfsburggal, de nekik sem jött össze. Már írtam korábban, túlságosan hidegvérű profik alkotják ezt a csapatot, nem fogják hagyni magukat most sem. Pontszámok alapján még a Frankfurt is kieshetne, de ők az utolsó fordulóban azt a Berlint fogadják, amelyiknek szinte teljesen mindegy, hogy kilencedik vagy tizenkettedik lesz, szóval maradunk az Aachennél és a Wolfsburgnál.

* A kettővel ezelőtti bejegyzésemben azt írtam, hogy Van Der Vaart lőtte az év gólját. Úgy tűnik egy pillanatra elfeledkeztem erről:



link