Borussia Dortmund undsoweiter...

Nem lehet véletlen hogy a Bundesliga egyik legjobb csapatát kétszer is megverjük pár hónap alatt. Lehet szerencsénk volt, sőt, tegnap biztos, hogy volt, de csak erre fogni nem lehet. Valamit tudunk. De mit?

Borzalmasan, sőt riasztóan passzív volt a Dortmund játéka tegnap. Frei helyén Valdez, ezt leszámítva a jelenlegi legerősebb felállásunk, és mégis, egyszerűen nem volt esélyünk a játék irányításának huzamosabb időre való megszerzésére. Az őszi bajnokin ez nem volt így: kőkemény mezőnyháború dúlt, főleg a középpályán, ami végül a mi javunkra dőlt el.

Elsősorban - és ez gondolom hivatalos utasítás is volt - Diego volt folyamatosan nyomás alatt, de valahogy ezen keresztül az egész játékunk agresszívabb volt. És milyen érdekes, amikor tegnap beállt Diego csereként, újra előjött ez a nyomás, legalábbis részben, Tinga rászállt, a vérszomj kezdett kiterjedni, helyzeteink voltak, belőttük a másodikat. Ugyanakkor, az addig totálisan impotens Bréma is veszélyesebb lett. Nem jobb, sőt, de veszélyesebb.

Mi végig azok voltunk. A néhány támadásunk, ami volt, nem volt klasszikus kontrának nevezhető, tehát nem a lendület kihasználásán alapuló, létszámfölényes helyzet volt, hanem normális támadás, amikben az ellen-jelleget csak az szolgáltatja, hogy mivel alig néhányszor törtünk át a középpályán, ezért, ha ez sikerült, a támadásban eleve benne volt a meglepetés-faktor. De ezt jól csináltuk, végig egy lépéssel a védők előtt voltunk agyilag, mindig húztunk valami váratlant.

Azt kéne kideríteni, hogy mi ez a passzivitás, mi ez a visszavonulós attitűd, miért van ez az elemi félelem a játékunkban. Ez rendszeresen előjön. Emlékeimben élénken él a tavalyi idény egyik első mérkőzése, a Stuttgart elleni idegenbeli meccs, ahol 3-1 -re nyertünk, de hasonlóan játszottunk. És egy csomó másik példa is van, pedig sok annyira sok meccset nem is láttok. (és erre volt példa van Marwijk, Röber és Doll korszakából is)

De ellenpélda is van, pl. egy másik Bréma elleni meccs, az előző idény őszi meccse, ahol idegenben nyertünk 3-1-re. Ott egyszerűen föléjük kerekedtünk, elnyomtuk őket, megnyertük a párharcokat, és sima ügy volt. Erre is van több példa, a Bayern ellen is fölényben voltunk most is, és az azelőtti meccsen is. Képesek vagyunk rá, általánosítani kellene. Jó játékosokból áll a csapatunk, le tudunk győzni bárkit. (és erre szintén volt példa van Marwijk, Röber és Doll korszakából is)

Mivel mindhárom, egyébként eléggé eltérő felfogású edző alatt ez a probléma visszatért rendszeresen, ezért nem lehet kizárólag Dollt felelőssé tenni. De mégis mi lehet az ok? Rejtély? Nekem azért van egy tippem. Irányító kell, Rosicky idején jobb volt a helyzet, stabilabb volt a csapat. Vagy Hajnal Tamás lesz a megváltónk, vagy senki.

És most jön a Duisburg, idegenben. A kiscsapat-para. Doll helyében én az elkövetkező napokat az agresszív, agresszió szavak ismételgetésével tölteném. Le kell őket nyomni a középpályán, az első perctől fogva, de nem szabad görcsölni a gólszerzésen. Előbb-utóbb úgyis menni fog, ha rendben van a hozzáállás. Erős kétségeim vannak, hogy így lesz.