Bár korábban azt írtam, hogy annyira nem vagyok Schalke-ellenes, mint illene, azért mindkét gólnál magamból kikelve ordítottam, és azóta is a történetek hatása alatt vagyok. Ez nagyon kellett, kicsit helyrebillent a Dortmund megtépázott presztízse, arról nem is beszélve, hogy ha sikerül megverni a Leverkusent a következő fordulóban, akkor indulhatunk az intertotó-kupában. Utóbbi sorsolása nemrégiben meg is történt már, az azerbajdzsáni vs. moldáv induló párharc győztese a svájci indulóval találkozik, és ennek a győztese találkozik a német indulóval. Aki itt nyer, az már benne is van az UEFA-kupában, a második selejtezőkörben csatlakozik. Nem hangzik rosszul.

Visszatérve a meccsre, aki látta, az nem hinném hogy igazán sajnálná a gelsenkirchenieket, a Dortmund jobb volt, sőt egész jól is játszott, de az igazán gyors és precíz játék csak részlegesen működik a középpályán, nem voltunk igazán szuverének tehát, a Schalke viszont annyira fantáziátlan és reménytelen volt, mint a Dortmund az őszi idény folyamán. Egy ilyen csapat ne nyerjen már bajnokságot.

Metzelder viszont bemutatta, hogyan kell elbúcsúzni egy olyan csapattól, ahol az ember 19 éves korától 26 éves koráig játszott, és ahol világszerte ismert játékos lett. Ő volt a meccs embere, egyértelműen, kár, hogy így alakultak a dolgok körülötte, ha nem lett volna állandóan sérült, és így, de akár csak megközelítőleg így játszott volna mindig, akkor ... butaság ez a "mi lett volna, ha", a Dortmund kényszerpályán volt az utóbbi években, az anyagi meggyengülés, az edzőválságok, ezek mind lehetetlenné tették, hogy igazán jól játsszon a csapat. Mindenesetre ilyen formájában nagyon fog hiányozni
Dortmundnak, a Real Madrid vezetői pedig dörzsölhetik a markukat.