Borussia Dortmund undsoweiter...

Az előző bejegyzésemben az új igazolásokról esett szó, Robert Kovac apropóján, most Nuri Sahinról derült ki, hogy távozik - igaz, nem véglegesen - így hát essen szó a távozókról is.

Sahinnál kezdve: a Feyenord 100000 euróért vette kölcsönbe a két évvel ezelőtt még az Arsenal és a Chelsea által is körbeszimatolt, akkor 16 éves játékost. Rákövetkező, első idényében, ha minden reményt nem is váltott be, de helyt állt, az előzőben viszont, mondjuk ki nyugodtan, kudarcot vallott. Meglepő, hogy épp Bert van Marwijk, aki időközben visszatért a Feyenordhoz lát benne továbbra is fantáziát, de ez egyben bíztató is.

Dortmundi részről mindenképp jó döntés volt ez, eddig is hiányoltam azoknak a fiataloknak a kölcsönadását, akik elsőre nem váltak be. A dortmundi nevelésű, majd hosszú évekre eltűnedező nagy tehetségek sora borzasztóan hosszú, Thorsten Finktől (akit nem kell bemutatni) Philipp Lauxon (ő az Ulm kapusaként játszott egy szenzációs idényt, aztán visszatért, és Lehmann megbízható tartaléka lett, majd egy sérülés miatt be keleltt fejeznie a pályafutását) át Christian Timmig. (Utóbbi még csak most kezdi megtalálni a számításait, tavaly a másodosztályú Greuther Fürth elsőszámú gólvágója lett, idén pedig a Bundesligában bizonyíthat a Karlsruhe színeiben) A jelenlegi keretből én ezt az eljárást választanám a csatár Sebastian Tyrala esetében is, bár ő mondjuk igazán bizonyíthatna előbb legalább a harmadosztályú Dortmund II-nél is, valamint Uwe Hünemeiernél, aki az első csapatban is jól játszott mindkét alkalommal, amikor bizalmat kapott.

A kapus Sören Pirsonnál viszont ez az opció elveszett, ő már a Rot Weiss Essen tagja. (Mellékszál, de a bentmaradásban neki is nagy szerepe volt, még ha nem lépett egyszer sem pályára, ugyanis ő volt az, aki Alexander Frei partnereként túlórázva gyakorolta a szabadrugásokat a mindent eldöntő Frankfurt-meccs előtt. Ettől még persze lehet, hogy soha a büdös életben nem lesz Dortmund-szintű kapus, de ismétlem, nem ő lenne az első, akiről évekkel később derül ki, hogy mégis szükség van rá.)
Ugyanez igaz Kosi Sakára, aki viszont elsőosztályú klubot fogott magának, nem is kicsit, a Hamburgot. Róla Guy Demel jut eszembe, aki nem a mi nevelésünk ugyan, de fiatalon érkezett, és nem tudott érvényesülni, aztán azóta pont ugyanott, Hamburgban megy neki nagyon a játék. (éppen Thomas Doll nagy húzása volt középpályássá alakítani a védőt, aki ha épp nincs eltiltva és nem is sérült, tökéletesen dolgozik Rafael Van der Vaart keze (lába) alá.)

Akikre viszont semmi szükség nincs: Amoah felsűlt, megy is vissza Hollandiába, Buckley-t egyelőre nem sikerült elpasszolni, de mennie kell, az biztos. Egyébként szerintem egy kontrázós kiscsapatban igenis újra elő tudná hozni a képességeit. Mondjuk a Cottbusban, vagy a Bielefeldben. És akkor végül nem marad más, mint Lars Ricken. A szurkolók nagyobbik része ragaszkodik a már pályafutásának legelején a csúcsra felérő, de azóta örök tehetségként sínylődő és állandó sérülésekkel bajlodó veteránhoz, de bennem felmerül a kérdés: nem volna jobb neki is, ha máshol, tiszta lappal próbálna megélni egy második tavaszt?