Ha viszont láttuk a meccset is, és az előzményeket is ismerjük, rögtön megértjük, miért furcsa kicsit a dolog. Kringe és Ricken saját nevelésű játékosok. Kringét jobb időkben a csapat motorjaként emlegették, aki végtelenül szívós, sosem adja fel, és rendkívül hasznos. Azt, hogy a kapu előtt gyakran elveszíti hidegvérét, mindenki tudja, de ezzel együtt is le szerette volna őt igazolni a Bayern München az idény kezdete előtt.
Ricken pedig pályafutása legelején legendává vált, de a mesébe illő karrier-kezdetet nem tudta folytatni, ugyanis állandó sérülésekkel bajlódott, és minden egyes sérülés után egy fokkal szürkébb, lassabb, és élettelenebb lett a játéka. Legutóbb az előző idény elején sérült meg, méghozzá nagyon súlyosan: a keresztszalag-szakadás gyógyulása legalább fél év, de átalában inkább több. Számos játékos karrierének végét jelentette már ez a sérülés, legutóbb Sebastian Deisler hagyta abba mindössze 27 évesen. Ricken nem az a depressziós alkat, ő visszatért. Két gólpasszt adott a Cottbus ellen, ez volt az idénybeli legjobb teljesítménye, egyébként nem tudott sokat hozzátenni a csapat reménytelen játékához.
A Bielefeld elleni meccs olyan volt, mint bármelyik másik meccs az idényben: a Dortmund szenvedett, küszködött, minden eredméyn nélkül, és bár ezúttal nagyon vigyáztak a kontrákra, egy távoli lövéssel mégis a Bielefeld javára dőlt el a meccs. Kringe előzőleg két ízben is megszerezhette volna a vezetést a Dortmund javára, első alkalommal, technikai hiányosságai miatt nem tudott élni a lehetőséggel, második alkalommal viszont megint az idegei mondták fel a szolgálatot, ziccerből lőtt mellé. Egyébként játéka a szokásos volt. Ricken csereként állt be, és természetesen nem tudott semmit elérni a kapott húsz percben.
Nos, ezek után mehettek ketten az egyébként szintén a kiesés ellen kűdző amatőrcsapathoz. Wörns, aki több, kifejezetten ostoba tizenegyest is okozott már idén, ezen a meccsen is nagyon gyengén játszott. Doll szerint vezéregyéniség. OK. A szurkolói reakciókat nem részletezem, mindenesetre másnap megjelent egy cikk a Kickerben, ami egészen röviden, pár mondatban leírta a nyilvánvaló tényt: a Dortmund nem tudja Kringét nélkülözni, mert nincs jobb helyette, ráadásul amúgy is az egyik legjobbja a csapatnak. Ma reggel Doll visszavette Kringét a felnőttcsapatba. Na, ezt hívják úgy hogy látszatintézkedés. Ezek után már tényleg nem érdekel mi lesz, ha Aachenben nyerünk, hát nem is tudom. Az nem csoda, hanem valami annál is furább dolog lenne.
Mindenesetre jövőre jó lenne, ha Doll helyett sikerülne Volker Finkét szerződtetni. Nem hallottam erről még pletykákat, de ha valakinek van rutinja kiesett csapatok elsőosztályba való visszajuttatásában, akkor az ő. A Freiburgot azt hiszem eddig már háromszor, de lehet hogy négyszer vezette fel a Bundesligába. Csapatának vezetői idén leírták már, a gyenge őszi idény után megegyeztek vele, hogy a nyártól más lesz az edző, aztán tavaszra beérett a munkája megint, mégiscsak: jó eséllyel a Freiburg lesz a harmadik feljutó. Ő a mi emberünk.
